Elgondolkodtál már azon, hogy neked mi a célod az életben? Könnyen feladod? Vagy megküzdesz érte?
A boldogtalanságunk alap oka, hogy megfeledkezünk a belsőnkbe kódolt motivációnkról. Lelkeink hasonlatosak egy-egy névre szóló borítékhoz. A feladatok a borítékban, a szerepünket, személyiségünket, karmáinkat tartalmazzák. Azok az emberek, akik a névre szóló levelük adataival tisztában vannak, az önmegismerés útját járják, vagyis felbontották a borítékot és a forgatókönyv szerint próbálnak élni. Ezek az emberek talán csak egyetlen dologban különböznek másoktól, éberek tudnak lenni a belső motiváltságukra. A többség azonban tudatlanságában csak rohangál a borítékkal egy életen át - "levelet kaptam, levelet kaptam" - későn, vagy csak a halálos ágyán, már minden lehetőséget elveszítve a változásra, bontja fel. Szerepet, életlehetőséget kapott a földi színpadon, de nem élt vele, mert félt felbontani a "sors" vagy "Isten" személyére szabott üzenetét.
A szenvedésünket valakinek vagy valaminek a hiánya hozza létre, továbbá a múlt vagy a jövő, ami a jelenünkben szintén nincs. A múlt és a jövő csak arra lett így képes, hogy tönkretegye a jelenben mindazt, ami "lehetett volna ha". A dolgok értelmetlenül ismétlődnek az illetővel, amíg értelmet nem nyer minden szenvedés.
Egy szenvedő embert akárhányan vesznek körül, ő mindig önmagában éli meg azt. Ha felismered, hogy miért vagy boldogtalan, akkor már a megoldás kulcsát is megtaláltad. Ne ragaszkodj a boldogtalanságodhoz és ne okolj másokat sem érte!
Zsuzsa, Budapest
