Mindig te döntesz. Én dönthetek. Te dönthetsz. Úgy is dönthetünk, hogy kitartunk a csalódásaink és a hibáink mellett. Dönthetünk úgy, hogy keserűek, dühösek vagy szomorúak maradunk. Vagy amikor nehézségekkel és bántó emberekkel kerülünk szembe, dönthetünk úgy is, hogy tanulunk a tapasztalatainkból, és továbblépünk, és vállaljuk a felelősséget a saját boldogulásunkért.
Ez az idézet Nick Vujicictől származik, attól az embertől, aki kezek és lábak nélkül született, mégis az embereknek a pozitív gondolkodásról és a hitről tart nagyon sikeres előadásokat, motivációs trénerként az egész világot bejárta.
Fura nem? Hogy pont ő éli ebben a szemléletben az életét? Mégis így van.Rengeteg nehézségen és megpróbáltatáson ment át. Bizony iskolás korában annyira értelmetlennek tartotta az életét, hogy el akarta dobni magától. Aztán szülei iránti szeretetből mégsem sikerült ez a kísérlet. Hosszú évek önmunkája után megtanult két lábujjának segítségével írni, gépelni, borotválkozni, enni vagyis mindent, amit az életben maradásunkhoz használunk és ami nekünk természetes. Meg tudta csinálni.
.
Hogy miért? Mert hitt benne és akarta! Mert hit benne és akarta! Mert úgy döntött, hogy inkább a szenvedés helyett kihozza az életéből a maximumot. Te is dönthetsz így. Nem hiszem, hogy a jelen pillanatban az életedben lévő megoldandó problémák nehezebbek lennének, mint Nick-é voltak. Vagyis túl lehet élni, meg lehet a rossz dolgokat változtatni. Csak el kell dönteni, hogy mi változtatni akarunk.
.
Nick Vujicic gondolatai a megbélyegzésről:
Én egy kötekedő ember beteljesült álma vagyok.Gondolj csak bele...kezek és lábak nélkül születtem. Aligha tudnám palástolni sokkoló külsőmet. Ez pont olyan, mintha céltáblát hordanék a szívem felett arra várva, hogy valaki beledöfje a kardját.Felnőtt koromra megtanultam figyelmen kívül hagyni a sértő megjegyzéseket, de a gimiben a gúny tárgya állandóan én voltam. Ami még ennél is rosszabb, hogy néhányan kiálltak mellettem. A gúnyolódások miatt félelemmel, depresszióval, állandó idegeskedéssel és gyomorbántalmakkal küzdöttem. A legtöbb gimis napom könnyekkel végződött. Majd egy ilyen alkalom vezetett el odáig, hogy öngyilkosságot kíséreltem meg.Nem szóltam szüleimnek arról, hogy kiközösítenek a suliban, mert nem akartam csalódást okozni nekik. Azt hittem képes vagyok kezelni a helyzetet, de tévedtem. Ahogy a világban utazom és előadást tartok több tízezer fiatalnak, saját szememmel látom, hogy senki sem kivétel a megbélyegzés alól. Ez éppen olyan, mint a járvány, ami nem csak Észak-Amerikában, hanem az egész világon szedi az áldozatait. Manapság már fogyatékosnak sem kell lenned, ahhoz hogy a pletykák, a sértések és a vádaskodások központi tárgyává és áldozatává válj.
Zsuzsa, Budapest
